1839
Orlai Petrics Soma és Petőfi Sándor megismerkedése, életre szóló barátságuk kezdetének története.
1839 nyarának néhány boldog hetét Salkovics Péter mérnöknél töltötték Ostffyasszonyfán.
Nagybátyja, Salkovits Péter magához vette Petőfit az elemi iskolába készülő ötéves fia mellé házitanítónak, valamint mérnöki irodájában is hasznát akarta venni szép írását, rajztudását.
Első találkozásukat így írja le Orlai Petrics Soma:
„… ott állt egy közép magasságú, szikár fahéjszínarcú, törékeny, barna hajú ifjú, villogó fekete szemei fehérét vércsíkok futották át, dacos kifejezésű duzzadt ajka fölött a bajusz csak most serkedzett, hosszú nyaka leeső vállai közül meztelenül nyúlt fel, s nadrágjával egyszínű szürke cérnakabát födte tagjait. Nem kételkedtem, hogy ez Petőfi (Petrovics) Sándor, s komoly hideg arcával kellemetlen benyomást okozott reám, csak midőn nagybátyám e szavakkal, legyetek jó barátok, egymásnak bemutatott, s (Petőfi) ajkán és ideges arcán szíves mosoly futott végig és száraz kezét szorításra nyújtotta, oszlott kellemetlen meglepetésem s az első bizalmas beszélgetésben lefolyt óra végképp kitörölte azt, és megtermé haláláig tartó változatlan … s mondhatnám benső barátságunkat. …”
Orlay Perics Soma: Adatok Petőfi életéhez. 1879.
Itt írta Petőfi első versét barátjához, Orlai Petrics Somához:
Petőfi Sándor: Petrics Somához (Ostfiasszonyfa,1839.szept. 4.)
„Bűvölőn hangzik dalod, óh barátom
Petrics, és e szű öröm-érzeteknek
Tengerében leng, s feledem keservem,
Hogyha te zengesz.
Zengj! – Ha dús volnék, aranyat fizetnék
Bőven én néked dalodért; de sorsom
Nem kegyel. Csak vers, mit az árva ifju
Nyerhete tőle.
Hát legyen versem dijad és jutalmad,
S majd ha a végzet kiszakaszt karodból
Engem; olvasván ezeket, lebegjen
Dalma eszedben. ”
Petőfi Sándor és Orlay Petrics Soma művész-barátsága, művészi kapcsolatának kölcsönhatásai 