1840-43
1840 – Pápa – beállt katonának.
1841 őszén újra tanulásra adta fejét – egy évet élt és tanult a híres pápai kollégium falai közt. Tanára, Tarczy Lajos – Orlai közbenjárására – szerzett neki egy kis keresetet, beajánlotta Horváth István ügyvédhez, akinek lányát tanította, ezért kosztot és egy pár forintnyi havi fizetést kapott; tanítványa azonban 1841 decemberében meghalt, így ő elesett a rendes koszttól és havi díjtól. Lakása Orlaival együtt egy szabónál volt. Itt lett barátja Jókai Mór.
1841-42-es tanév végén Jókai és Petőfi szüleinek látogatása után Mezőberénybe indultak, ott töltöttek egy hónapot, a Petrics házban. Petricsék háza a mai Városháza helyén állt. Három frontra nyíló hatalmas épület, téglából épült, az akkor divatos nádfedéllel. A Piactér felé eső frontján egy szoba, két üzlethelyiség és egy tágas konyha volt. A szoba mögött a Szegedi útra (ma Petőfi út) még két szoba kapcsolódott. A szobákat száraz-kapu választotta el a magtár épületétől. A Békési út felől pedig még külön melléképülettel folytatódott a sarkon lévő üzlethelyiség. Az épület bezárt szögletében udvar, mögötte hatalmas kert volt. Híresek voltak a csizmadia Petrics piros csizmái.
Petőfi számára a Berényben eltöltött egy hónap (1842) és az 1843-as év októberének egy hete alkalmat adott szüreti élményekhez. Az ókerti latin-kereszt alapzatú boltozatos Wenckheim féle borospince egy nagy szőlőskert közepén terült el. Maradandó élményeit a „Járnak, kelnek sokan zöld erdőben”, „Vilmos barátomhoz” című verseiben örökíti meg.
Többször felléptek a mezőberényi Polgári Körben. Orlai Petrics Soma barátjával „A peleskei nótárius”-t játszották (Petőfi Baczur Gazsit, Orlai Zajtai István szerepét játszotta), mely leírások szerint kedvence volt a korabeli színtársulatoknak, ebből következtethető, hogy a kor polgárainak is.
Petőfi az 1840-es években
(Később, 1844-ben Pesten, a Pesti Divatlap segédszerkesztőjeként dolgozott, amikor úgy beszéltek róla: olyan, mint a peleskei nótárius – magyar nadrág, térdig érő csizma, kerek kalap.)
Mezőberényből Debrecenbe utaznak, ott Csokonai sírját tervezik megnézni. Milyen egyszerű mondatokban fedezhetjük fel kettőjük egyféle gondolkodását, érdeklődését, műveltségét! Hiszen ki, miért akarhat egy sírt megnézni?
Petőfi éhezve, fázva, betegen, szegényen élte vándorszínészi életét. Orlai ennek emlékezetét örökíti meg később Petőfi Debrecenben című festményén/festményein, a nyomor és nélkülözés napjaiban, fűtetlen szobájában útiládáján ülve, kezében pipájával.
Később a Hölgyfutár című lap műmellékletében meg is jelent a Petőfi Debreczenben című Orlai kép. Ehhez írt verset Petőfi István, Bátyám Debreczenben címmel 1858-ban.
Petőfi Sándor és Orlay Petrics Soma művész-barátsága, művészi kapcsolatának kölcsönhatásai 